- Hogyhogy ennek köszönt? – nézett értetlenül „főnökére” a vörös hajú lány. - Honnan tudjam? – vonta meg a vállát – De nem is érdekel. Eric az enyém. - Csakis a tiéd! – bólogatott lelkesen a két lány.
Marlen már 5 órakor felkelt. Meg is lepődött amikor a lépcsőn lekászálódva már ébren találta a szüleit. Édesapja dalolva szendvicseket készített még édesanyja aggódva ellenőrizte a csomagjait és egy listát böngészett
Ez az első nyár amit nem töltenek együtt. Mindannyian tudták jól. Pedig annyira szerették volna összeszervezni, de annyi más közbejött. Na és a szülők is lehetnének kicsit megértőbbek!