Régen volt már, hogy ennyire

Vidáman ébredt a tenger,

Várva, hogy megcsillogtassa

Cseppjeit a Nap e reggel.

De minden cseppnél fényesebb

A buborék a víz alatt.

Játszva sodródik az árral,

S mindig, mindenütt megmarad.

A tenger a buborékot

Átkarolja, simogatja,

Pillanatra sem ereszti,

De soha ki nem pukkasztja.

Gyengéden ringatja magán,

Mindenfelől megöleli,

Jobbról, balról, körbe-körbe,

S nagyon-nagyon örül neki.

Hisz bármily szép s nagy a tenger,

Bubbli nélkül élettelen,

Minden áramlat céltalan,

Minden hullám értelmetlen.

A bubi is tenger nélkül

Csupán színtelen levegő,

De különleges, ha vízben

Csillog, fénylik és lebeg ő.

Én, mint tenger, nem hullámzok

Semmi másért, csakis érted,

Édes, drága buborékom,

Szívből szeretlek én téged.

2009.