Életkép 2007-ből

Ádám egyedül volt otthon egy hűvös, októberi péntek délutánon. Kicsit nosztalgiázott, miközben bekapcsolt a gép. Eszébe jutottak az egy évvel ezelőtti szép idők, amikor barátnőjével, Rékával volt. Haverjai furán néztek akkor rá, mivel a lány nála két évvel idősebb volt, de Ádámot ez nem zavarta. Boldog volt vele, és csak ez számított. Jól érezték magukat, amikor sétáltak, amikor moziban voltak, vagy amikor az ágyban, még akkor is, amikor csak a számítógép előtt ültek, és egymásnak csak a fényképét látták. Aztán Réka elment egy másik városba egyetemre, és megszakadt a kapcsolat. Eleinte még írtak egymásnak e-mailben és MSN-en, de ahogy telt az idő, egyre kevesebbet. Az egyetem első éve kemény volt, és Rékának kevés ideje maradt arra, hogy a gép előtt üljön, és beszélgessen Ádámmal. Szépen-lassan elmúlt a szerelem, és Réka talált magának egy idősebb férfit.

Ádám viszont azóta nem volt együtt egy lánnyal sem, legfeljebb képzeletben. Most is erre készült. Amint elindult az operációs rendszer, és betöltődött minden, rákattintott a másodlagos internet-böngészőre. Ezt akkor használta, amikor olyan oldalakat látogatott, amiket semmiképp nem szerette volna, hogy más, aki esetleg a géphez ülne, is láthasson, ezért minden alkalommal törölte az előzményeket (azaz hogy ne legyenek egy kattintással elérhetőek a már meglátogatott oldalak). Az elsődleges böngészőben viszont kellemetlen lett volna újra és újra beírni minden címet egy ilyen törlés után, ezért használta inkább a másikat.

Begépelt egy címet, majd kattintgatni kezdett. „Szemét… szemét… szemét…” – mondta magában. Aztán megakadt a szeme valamin. A képen két ruhátlan lány volt található, olyan 15 évesnek néztek ki. Az egyiknek közepesen hosszú, szőkésbarna, a másiknak hosszú, fekete haja volt. Mindketten szépek és karcsúak voltak, és arcukon is látszott, hogy nem csak megjátsszák a vágyat és az élvezetet (vagy ha igen, akkor nagyon jó színészek). Ádám szemei a képernyőre ragadtak, jobb keze az egérre, és bal keze se maradt szabadon. Hirtelen megszűnt a külvilág, nem volt házi feladat, nem létezett az aznap kapott biológia 3-as, nem volt a polcon a Véres Gyémánt (pedig már vagy egy hete ott volt, csak a megfelelő alkalomra várt, hogy megnézessen), nem volt megmentendő világ a Final Fantasy 5-ben, nem voltak beszélgetőpartnerre váró haverok, akár személyesen, akár számítógépen keresztül. Nem volt semmi, csak az a két gyönyörű lány együtt, ő pedig egyedül.

Hirtelen egy hang visszazökkentette a valóságba. Ez nem volt más, mint a jól ismert MSN beszélgetőprogram csilingelése, ami akkor jelez, ha ír valaki. Ez a valaki most barátja, Laci volt.

„Fenébe, megint elfelejtettem elfoglaltra állítani magam” – morgott magában Ádám. De ha már írtak neki, megnyitotta az ablakot, és válaszolt is.

Laslaw: Hi!

Ádám: Pill, 5 perc.

Laslaw: Ok.

Kb. 5 perc múlva Ádám törölte a böngésző előzményeit, majd bezárta a programot, és újból megnyitotta az MSN ablakot.

Ádám: Na, most már vagyok.

Laslaw: Ok.

Laslaw: Van kedved holnap moziba menni?

Ádám: Hmm… van.

Ádám: Mit néznénk meg?

Ádám: És ki jönne még?

Laslaw: A Csillagport.

Laslaw: A Robit hívtam még, hozza a csaját, Annát is.

Ádám: Erről a filmről sose hallottam.

Laslaw: Még én se, de a Géza látta, és mondta, hogy rohadt jó.

Laslaw: Fantasy vígjáték.

Ádám: o.O

Ádám: Ilyen stílusú filmet még nem is láttam.

Ádám: Ha fantasy, akkor csak ilyen komoly, epikus filmek ugranak be, mint A Gyűrűk Ura vagy a hasonlók.

Laslaw: Most már tudod, hogy ilyen is van J

Ádám: Aha.

Ádám: Most viszont szerintem elfoglalt leszek.

Ádám: Megnézem a Véres Gyémántot.

Laslaw: Azt hittem, már rég megnézted. o.O

Ádám: Áh, pocsék hetem volt, dolgozat dolgozat hátán. Nem volt kedvem és energiám egy ilyen hosszú, komoly filmhez.

Ádám: Még az FF5-ben se haladtam semmit a történetben, csak fejlesztettem és mellékküldiztem.

Laslaw: Igen, mondtad, hogy sokat kellett tanulnod.

Ádám: Ja. De a legtöbb doga legalább jól sikerült, csak az a hülye biológia nem. Hiába tanultam két órán keresztül, nem jegyeztem meg.

Laslaw: Mikor kapjátok vissza?

Ádám: Már megkaptuk, 3-as lett…

Ádám: Mégis mi szüksége van az embernek (ha nem megy biológusnak) ERRE?

Ádám: „A glikolízis első szakaszában a glükóz-foszfát több reakción keresztül változik át három szénatomos glicerinaldehid-foszfáttá. A következő lépésekben ez alakul tovább piroszőlősavvá, miközben az energiadús foszfátcsoportok leszakadásával adenozin-trifoszfát szintetizálódik.

Ádám: A glikolízis szakaszának a végén a piroszőlősav három szénatomos váza szén-dioxid leadása közben két szénatomos acetil-csoporttá alakul át, több enzim egymás utáni hatására. Végül az acetil-csoport a koenzim-A molekulájára kerül, és mint acetil-koenzim-A lép be a biológiai oxidáció körfolyamatába.”

Laslaw: XD

Laslaw: Illetve L Ezt mi is tanuljuk majd.

Ádám: Na, én akkor tényleg megyek. Hello!

Laslaw: Csá!

Ádám el is pakolta a biológia-tankönyvét az asztalról, hogy ne is lássa. Ezután berakta a Véres Gyémánt DVD-t a lejátszóba, bekapcsolta a TV-t, kényelmesen hátradőlt, és nézte a nem mindennapi alkotást.

A film végén, ha annak nem lett volna valós alapja, azt gondolta volna magában, hogy egy szuper, akciódús kalandfilmet látott. Viszont mivel megtörtént események alapján készült, sok más gondolat is eszébe jutott. Például az, hogy az embereket tényleg mennyire nem érdekli semmi a világban, ami őket közvetlenül nem érinti. De ez mégse igaz, mert a „sztárok” és botrány-„hősök” sztorijai mégis foglalkoztatják az embereket. Pedig semmi közük hozzá, se többek, se jobbak nem lesznek azáltal, hogy tudják, hogy X szakított Y-nal, majd összejött Z-vel, és a W magazin címlapjára kerültek. Ádám elgondolkozott, miért néznek az emberek ilyen bulvárműsorokat. „Talán azért, mert nem nagyon tudnak másról? Ebben lehet valami. Az emberek lusták, nem keresgélnek, csak azt veszik észre, amit eléjük tolnak. Pedig amit eléjük tolnak, a sok szemét, biztos, hogy nem segítenek nekik az önmegvalósításban, tehetségük kibontakoztatásában. Talán pont a média célja, hogy buták, nemtörődömök, és főleg befolyásolhatóak legyenek az emberek.” – vitte végig a gondolatsort Ádám.

Aztán úgy döntött, a fizikai síkon is tesz valamit, bár nemsokára ismét egy másik világ felé fordította figyelmét. Kezébe vette a Nintendo DS-ét a Final Fantasy 5-tel, és nekiállt végre folytatni a küldetést, melynek célja nem kevesebb, mint a világ megmentése. Megint eszébe jutott a média, konkrétan az, amikor a videojátékok kerültek górcső alá a TV-műsorokban. Más játékokról pedig sose volt még szó, mint az agyatlan, erőszakos, lövöldözős programokról, amiket Ádám utált. Utált, de nem főleg azért, mert unalmasnak, bugyutának és értelmetlennek tartotta őket, hanem leginkább azért, mert a laikusok ezek alapján ítélik meg az egész játékipart. Mert csak ezeket ismerik, de nem az olyan csodálatos és megindító történeteket, mint amilyen a Final Fantasy 5 is, ami lényegében egy interaktív fantasy regény, amiben gondolkozni és taktikázni is sokat kell, és nem utolsó sorban nyelvtanulásra is jó. Ádám angoltanulásában is fontos szerepet játszottak a hasonló, sok szöveget tartalmazó videojátékok.

A nehéz, egy örökkévalóságnak tűnő öt napig tartó iskolai padkoptatás után Ádám végre hősiesen harcolt, kalandozott, járta a csodálatos, sok titkot magában rejtő fantasy világot, és olykor megmosolyogta a kitalált, de mégis a harmadrangú szappanoperákéinál valósághűbben viselkedő szereplők párbeszédeit, vagy időnként meg is hatódott rajtuk.

Úgy el volt merülve a játékban, hogy észre se vette, hogy öccse, Tomi is hazajött. Csak akkor tűnt fel neki, hogy nincs egyedül, amikor kopogást hallott a szobája ajtaján.

- Ki az? – kérdezte Ádám, felkapva fejét.

- Én. – válaszolt Tomi.

- Gyere be!

- Ádám… mondta, miközben bejött – Tudsz segíteni a matekháziban?

- Matekházi? – Ádámot sokként érte öccse kérdése. – Péntek van! Én egy ilyen hét után látni se akarok tankönyvet, neked meg tanulni van kedved?

- De holnap reggel megyek Daniékhoz, és csak vasárnap este jövök haza, és akkor tuti nem fogok már matekozni.

- Jó, mutasd! – mondta, elfogadva Tomi érvét.

Egy perc alatt megoldotta a neki már könnyű, két évvel fiatalabb testvérének még nehéz feladatot. Ezután Tomi megköszönte a segítséget, és kiment a szobából.

A nap hátralévő részét Ádám a Final Fantasy 5 társaságában töltötte, illetve megbeszélte Lacival a mozizás pontos idejét és helyét, majd vacsora és fürdés után szokatlanul korán, 9-kor lefeküdt, és el is aludt.