11. rész

C

loé egy ezüst-szín folyosón lépdelt. Körülötte mindenhol angyalok szobrai. Ott volt Delephres és Delephron szobra, és a legutolsó, legújabb szobor: Kaona. Cloé arcán egy könnycsepp csordult le, mikor barátnője mását nézte. Az egész szobor márvány-színű volt, de Cloé szinte látta maga előtt Kaona vakítóan fehér ruháját, s gyönyörű, lágyesésű szőke haját, melybe mindig rózsákat tűzött. Kinyújtotta tenyerét, s a szobor talpazatát vörös rózsákkal futtatta be.

• Így már valamennyivel méltóbb hozzád. – suttogta, s továbbment.

Cloé sokszor járt már a kastélyban. Kaona mindig megmutatta neki a titkos járatokat, a termeket, minden folyosót és helységet. Cloé szívesen nézelődött ebben a csodálatos palotában, de most nem volt erre ideje. Egyetlen ajtót keresett. Azt, amelyiket csak nagy erővel lehet kinyitni. Mióta a Pokol Úrnője, birtokol elegendő erőt ehhez. Egy aranyszínű ajtó magasodott előtte. Kilincse, kulcslyuka nem volt. Cloé rátette tenyerét az ajtóra, mire az kinyílt, s amint belépett rajta, bezáródott mögötte. Odabent arany fényben úszott minden. Az aranyrengetegben két feltűnő pont volt. A fekete ruhás Cloé, és a vele szemben lótuszülésben lebegő fehér fényt árasztó férfi, a Bölcs.

• Hát ide értél, Cloé. Már vártalak. Mielőtt befejeznéd, amit elkezdtél, hadd kérdezzem meg: át akarod harapni a nyakam, igaz?
• Igen. Miből gondoltad? – kérdezte Cloé unottan.
• Nagyon jól tudod, hogy a vámpírok a leggyűlöltebb gyermekeim.
• Okos… Nem véletlenül vagy te a Bölcs.
• Mondd, leányom, nem félsz a rád háruló feladatoktól? Nekem egy egész világot kell rendben tartanom, és ha megölsz, ez a te dolgod lesz.
• Te csak ne félts engem. Vén csont vagy már, és nem haladtál a korral. Ráadásul utálom az ostoba vigyorgásod. – felelte Cloé morogva.
• Frunát is megölted már? – a Bölcs szomorúan nézett Cloéra.
• Eltörtem a gerincét.
• Akkor, tessék, harapd át a nyakam. Gyerünk, tedd meg!
• Nekem egy legyőzött öregember ne parancsolgasson! – kiáltotta a lány, és Akumától kapott tőrjével levágta a Bölcs fejét.

Cloé megszédült. A Bölcs ereje kezdett átáramlani testébe, s ezt nehezen bírta. Az új erő feszítette testét, hol melege volt, hol a hideg rázta. Cloé az ájulás szélén volt, mikor Rolama rontott be a terembe.

• Jól vagy, Úrnőm? – kérdezte, s ámulva nézte Cloét.

A Pokol Úrnője vértől csöpögő tőrrel kezében, remegve-tántorogva állt a terem közepén. A Bölcs fejetlen holttestéből kiáramló erőhullámok folyton eltalálták, s ő sorra szívta be őket, mind jobban remegve. Mikor az áramlás abbamaradt, kábán nézett Rolamára.

• Rolama… Ha te… itt vagy… akkor… győztünk! – mondta mosolyogva, s összeesett.

Rolama tátott szájjal bámulta Úrnőjét. Teljes szívéből tisztelte a lányt, aki előtte feküdt. Aki Halálangyalból vált a Pokol Úrnőjévé, s most Bölccsé. Odakint az ütközet véget ért, s a harcosok beáramlottak a terembe, melyben Rolama és Cloé voltak.

• Mi történt az Úrnővel? – kérdezgették.
• Térdeljetek le új Úrnőtök, a Bölcs előtt. – mondta Rolama, s letérdelt az ájult Cloé teste előtt. Mikor már mind tiszteletüket tették, Rolama így szólt. – Megváltást nyertünk általad. Köszönjük, Cloé.

***

Mikor Cloé magához tért, a Pokolban volt, s ágyában feküdt.

• Éjszaka van. Ilyen sokáig nem tértem magamhoz? – töprengett.

Már majdnem elaludt, mikor neszt hallott a trónteremből. Lévén, hogy mezítelen volt, magára kapott egy fekete köpenyt, s a teremhez sietett. Az ajtónál hallgatózni kezdett. Igen, tényleg van odabent valaki. Ráadásul… ismerős lépteket hallott. Lenyomta a kilincset, s belépett a sötét terembe. A trónon egy férfi körvonalai rajzolódtak ki.

• Ugye nem hitted, hogy meghaltam, édes? – szólalt meg egy mély hang.
• Hát persze, hogy nem. Csak gondoltam, amíg regenerálod magad, én rendet teszek. Hiányoztál.
• Te is nekem, Életem Ördöge. Remélem, nem fáj a fejed…- mondta Akuma egy kaján vigyor kíséretében.
• Nem… Miért?
• Mert már egy hete nem tartottalak a karjaimban, szívem. – Cloé válasz helyett csak mosolygott, s szerelmével eltűntek a hálószoba sejtelmes sötétjében…

- Vége -

Kelemen Vivienne, 2006. december 27. - 2007. augusztus 3.

Ajánlott zene a regényhez:

Within Temptation:

         See who I am

         Jilian

         Stand my ground

         Pale

         Forsaken

         Angels

         Memories

         Aquarius

         It’s the fear

         Somewhere

Tehát a Silent Force című album.