6. rész

M

M

indenki, aki Cloé körül állt, elakadt lélegzettel figyelte a lányt. Ő felállt, és Faun felé fordult. Mogyoróbarna szemei vérvörössé váltak a lány iránt érzett dühtől. Elővette tőrjét, és Faunnak rontott.

• Mocskos áruló! Ezért az életeddel fizetsz! – üvöltötte.
• Megmentettem a többieket! – replikázott Faun.
• De milyen áron, te aljas? – Cloé olyan erőbedobással harcolt, mint még soha. – Megöletted az egyik Nővért! Ráadásul pont Kaonát! Neki köszönhetsz mindent, te nyomorult! Mindig ő állt ki értünk, Halálangyalokért! Hála helyett te mentetted az irhádat!
• És így életben is maradtam!
• Már nem sokáig! – kiáltotta Cloé, ráfordulásból szájon rúgta a lányt, majd tőrét a másik szívébe mártotta. – Pusztulj, áruló…

Rolama mosolyogva figyelte a történteket. Cloé kezdett egészen szimpatikussá válni számára. A lány vérszomja és dühe tetszett Rolamának, és már nem volt ínyére megölni őt. Inkább Warlic véleményét osztotta, miszerint Cloé remek Pokolangyal lenne, bár Rolama vámpírnak is el tudta volna képzelni a lányt.

• Sajnálom, hogy el kell téged pusztítanom, Cloé. – mondta a lánynak. – Warlicnak igaza volt, remek Pokolangyal lennél.
• Dögölj meg! – sziszegte Cloé, és a démonnak rontott.

Rolama egy ideig hagyta, hogy Cloé támadjon, és ő maga is csak késekkel, és puszta ököllel harcolt. Ám Cloé ebben lényegesen jobb volt, mint ő, s a dühödt Halálangyal közel járt ahhoz, hogy leszúrja a pokol-béli teremtményt, így Rolama démoni erejét akarta használni. Már épp eldobta volna a kezében lévő villámokat, mikor mély hang szólalt meg a háta mögött.

• Térdre, Rolama.
• Igenis, Nagyuram.

A fák sötétjéből magas férfi lépett elő. Fekete, egyenes haja háta közepéig ért, vörös palástja méltóságteljesen lobogott körülötte. Fekete bőrnadrág, és szintén fekete necc-felső volt rajta. Ahogy belépett, minden szem rászegeződött. Tökéletes arc, igéző szemek, pompás izmok, izgató hang, és azok a tiszteletparancsoló fekete szárnyak…

• Ez… ez… ez Akuma! – suttogta mindenki rémülten.

A férfi Rolama mellé lépett, kezét a démon vállára tette, aki rögtön semmivé foszlott. Akuma Cloéra nézett. A lány dacosan állta a szinte égető tekintetet.

• Rolamával nem lesz többé gondotok. Haza küldtem, és elveszem őt Trelor szolgálataiból. Ezúton közlöm, hogy a támadás nem az én parancsom volt. A Pokol nem akar háborúzni veletek. Bár gondolom, ezt sejtettétek, hiszen, ha én támadtam volna, már halottak lennétek.
• Az nem olyan biztos. – sziszegte Cloé, mire Akuma elmosolyodott.
• Lehet, hogy te még fél lábon küzdenél. – felelte, majd ismét a többi angyalhoz fordult. – Mindenesetre, elnézést a zavarásért!

Arca elé rántotta köpenyét, s amilyen hirtelen jött, úgy tűnt el a Pokol Ura.

***

Trelor idegesen járkált fel-alá. Arcán verejtékcsepp folyt le, sápadt tekintete nyúzottnak tűnt.

• Tényleg Akuma ment érted? – kérdezte feszülten.

• Igen. Nagy bajban vagy, és én is. – felelte Rolama jeges nyugalommal.

• De vajon mi lesz a büntetésem?

• A fejedet veszik. – közölte Akuma a szoba egyik sötét sarkából kilépve.

• U-u-uram… Én… - habogta Trelor térdre ereszkedve.

• Mi volt ez az egész história? – förmedt rá a Pokol Ura.

• W-w-warlic szerelmes lett Cloéba, é-é-és ezt nem hagyhattam, í-így elküldtem Rolamát, és ő-ő-ő meg akarta ölni a nővérét, K-kaonát, é-é-és… Ó, kegyelmezz Uram! – könyörgött remegve.

• Hm. Mindkettőtöknek a fejét akartam vetetni, de most változott a véleményem.

• Ó, köszönöm nagyuram, igazán nagylelkű vagy… - hálálkodott Trelor.

• Ne örülj Trelor, te ugyanúgy meghalsz. Rolama, te kapsz könyörületet. Azzal, hogy megölted Kaonát hozzásegítettél engem a jövendőbeli feleségemhez.

• Feleség? Uraságod szerelmes? Na de… Kibe?

• Gondolkodj már, te ostoba vérszívó! Mit gondolsz, miért dühít, hogy meg akartad öletni Cloét?

• Ne, ez nem lehet igaz… Mit szeret mindenki abban a kis kurvában? Én is lehettem volna Halálangyal! Erre vérszívóként végeztem a Pokol mélyén, és a legördögibb lény talpát kell nyalnom! Remélem, valaki már végre megfojtogatja a kis szukát, ha már ez a hülye Rolama nem tudta! Elegem va… - tovább nem beszélhetett, mert Akuma egy ütéssel kitörte a nyakát. Trelor holtan esett össze.

• Warlic, mostantól te vagy a vámpírherceg. – mondta Akuma, mire a függöny mellet egy zöld szempár villant…