2. rész

Amadora a csónakban ült. Az áramló folyót nézte…

- Nem akarom ezt… nem bírom… mit tettem, amiért ez a büntetésem? Mit tettem, amiért az Ördög szolgálatába kellett állnom? Nem emlékszem semmire, hisz még az emlékeim is kitörölte… de… tudom, hogy jó ember voltam… Istennél lenne a helyem, nem itt… Ennél még a halál is jobb… akkor én is egy kiszáradt fa lennék itt a parton… de legalább már másvalaki sírna, nem én… Igen, ez a megoldás… Belevetem magam a folyóba, és nem jövök fel.

Felállt, és a folyót nézte… lehunyta szemét, és bezuhant a folyóba… Odalent síró lelkek ezrei voltak… az a sok vércsepp, melyet ő könnyezett, mind-mind egy - egy lélek volt… Egy-egy ember, akit egy kegyetlen gyilkos ölt meg. Minden lélek gyilkosa a parton állt, kiszáradt faként, és a hó hideg súlyát viselte. Ők… ők pedig itt szenvedtek. Még haláluk után sem nyugodhattak. Amadora megijedt:

- Hát ez vár rám idelent? Szenvedés? További zokogás? Nem érdekel… egy akarok lenni velük, akiket én könnyeztem.

Szemei lecsukódtak, érezte minden, sötétül körülötte. Hirtelen egy erő elkezdte felfelé húzni, s a partra rántotta. Amadora bágyadtan nyitotta ki szemeit.

- Uram!- szeme elkerekedett a rettegéstől. Akuma állt mellette, s szemei szikráztak a dühtől.

- Meg akartad ölni magad? Azt hitted ilyen könnyen megúszod? Nem, Amadora, nem!

- Kérlek, szánj meg engem… ne büntess uram, könyörgöm!- a lány már zokogott.

- Életed végéig sírni fogsz! Vért fogsz könnyezni az idők végezetéig! Íme a két élőhalott, aki a bosszúm teljesíti. Egész nap egymást fogják gyilkolni, és te sírni fogsz. Vért fogsz sírni, de a könnyeid céltalanok lesznek. Az élőhalottak nem tudnak meghalni, ezért a könnyeid még mielőtt a folyóba érnének, semmivé válnak majd.

- Neeeeee!- Amadora a hóban feküdve zokogott ura lába előtt. - Kérlek, ne…

- Seth a min e dort me sineh!

Amadora hirtelen csónakjában találta magát. Lábán lánc volt, mely a csónakba kötözte. Szemei megteltek vérrel, s zokogni kezdett. A két élőhalott a parton egymásnak esett, beteljesítették az Ördög szörnyű átkát. A fekete révészlány pedig csak sírt, sírt, sírt és sírt…