Mik vagyunk?

Látod, Múzsám? Mik vagyunk?

Édes bolondok csupán.

Dalunkra mind oly’ büszkék vagyunk,

Mégis: mi vagyunk, kik vásári majomként táncolunk.

Nézd, hogy sírnak! Hogy nevetnek!

Csak egy szó s bármit megtesznek.

Mégis én vagyok az, aki utánoz.

Ma még aranykoszorút kerít fejünkre az éljenző tömeg!

S holnap? Mi lesz holnap?

Elhervad virága, megkopik aranya.

Mi zengjük tovább, tovább s tovább…

Míg bírjuk lélegzettel!

De a tegnap esti dal már senkit sem érdekel.

A kör bezárult. Ismét a kezdeteknél vagyunk.

S az ürességben- Látod, Múzsám?-

Már megint csak mi ketten vagyunk.