Egy ócska, öreg téglaháznak peremén

Lábamat lógatva lsaan dúdolgatok

A ház tetején, érte még aprót sem kapok

Egy menetet látok, sok embert, feketét

Egy lányt kísérnek, kinek élete véget ért

Rákezdek egy dalba, halld meg te lány

Csak neked szól, nincs benne talány

Még innen fentről is hallom léptük dalát

Közöttük, emelt kalappal üdvözlöm a halált

Lassú táncot jár most ő a lány lelkével

Hegedűm siratja őket bús énekével

Ő érti csak őket, és én aki játszok

Fentről nézve talán boldognak is látszok

De a dallam a vonómon egyre csak

Közben a lányt is sír elnyeli egy fekete sír