Kanako miután vége lett a tavaszi virágköszöntőnek az erdőbe ment sétálni de mikor a tóhoz ért meglátott egy kislányt, aki nagyon szomorú volt.

-hiányzol mama – hallatszott a kislány szájából.

-Szia te ki vagy és hol van a mamád – ment oda Kanako.- Erre a kislány megfordult.

-Szia a nevem Rin és a mamám a csillagok között figyel le rám és te ki vagy – tette fel Rin Kanakónak a kérdést.

 - Az én nevem Kanako mond Rin szeretnél játszani egy kicsit utána, hazakísérlek a vigyázódhoz – mondta Kanako kedvesen.

-Persze – mondta már vidáman Rin s elkezdtek játszani. Mikor már Kanako elfáradt ezt kérdezte:

- Rin mennünk kéne már késő, van, nem gondolod?

-De menjünk, de csak akkor, ha holnap eljössz hozzám játszani – mondta Rin egy kis csalafintasággal.

-Rendben megadom magam, ha megyünk – mondta Kanako mivel látta, ha nemet mond egész éjjel üldözni, fogja Rint. Így hát elindultak Rinékhez de ekkor Kanako megtorpant.

-Valami baj van Kanako – kérdezte Rin.

-Rin te hol laksz – tette fel félősen, mert nem akart még egyszer találkozni Sesshoumaruval.

-A palotában Sesshoumaru és Jeken samaval miért – kérdezte meg Rin.

-Rin nem szeretnék Sesshoumaruval találkozni ezért csak egy ideig, kísérlek el, de holnap, ha délben eljössz a tóhoz, akkor ott játszhatunk rendben – mondta Mayumi hátha nem kell elkísérnie Rint teljesen Sesshoumaruhoz.

-         Rendben – mondta Rin és tovább indultak, ám Rin elfáradt ezért Kanako felvette Rint az ölébe és így mentek tovább, de amikor Kanako már elérte azt a helyet, ahol el akart búcsúzni Rintől tovább ment, mert Rin elaludt és nem volt szíve felébreszítenie. Mikor a palota kapuját már látta észrevette Sesshoumarut, aki aggódik valamiért vagy valakiért nézett a nyugodtan alvó Rinre Kanako. Mikor Sesshoumaru megérezte Rin illatát és a korán kelő barackvirág illatát rögtön tudta Kanako hozza vissza Rint. Sesshoumaru megvárta, míg Kanako oda de mikor odaért ezt kérdezte Sesshoumaru Kanakótól:

-Hol volt – kérdezte olyan ridegen, hogy Kanako majdnem leejtette az alvó Rint.

-A tónál találtam rá – felelete olyan hidegen, mint a kérdezet, ám ekkor Kanako közelebb ment Sesshoumaruhoz és átadta Rint. - Szívesen – tette hozzá Kanako és elment. Sesshoumaru még sokáig nézte az eltávolodó Kanakot, de utána bevitte Rint a szobájába. Kanako mint minden este most is az utcákat járta és gondolkozott. Kanako miután élveztette szüleit azóta nem érzett olyat, hogy szerettet csak az anyó iránt, de most Sesshoumaru iránt is érzett valamit, amit eddig soha Rint úgy szerette, mint a lányát pedig még csak egy napja ismerte. Kanako így ment hogy a gondolatok kavarognak a fejében. Mikor feljött az első napsugár Kanako visszaindult a kunyhóba. Mikor oda ért átöltözött és lefeküdt aludni de még mielőtt elaludt volna akkor is csak Sesshoumarura és Rinre tudott, gondolni de mikor sikerült, elaludni az álmok világában érezte, hogy nem hagyták se, szülei se pedig barátai egyedül.