A lány egy fa tövében ült.

-Botan?-szólította meg tétován Kurama.

-Oh,szia Kurama!-felelte,miközben könnyeit próbálta eltűntetni.

-Figyelj Botan,tudom mit érzel irántam…

-Mi?Én?Nem érzek semmit!Menj vissza a…barátnődhöz.Már biztosan vár…

-Elég legyen Botan!-csattant föl Kurama.-Ne próbálj átverni!Tudom mit szeretnél,de nem adhatom meg.Szeretem Mikit.Vele akarom leélni az életem.Feleségül akarom venni,családot alapítani és…

-Hagyd abba!!!-zokogott Botan.-Nem érdekel a tökéletes jövőd!Olyan önző vagy!Én szeretlek,te pedig Mikiről áradozol itt nekem!Forgasd meg a kést a szívemben,persze!!

-Kérlek,Botan,ne beszélj butaságokat.Én nem szeretlek.Aranyos vagy és csinos,rengeteg srác szerelme lehet a tiéd.

-De nekem csak a tiéd kell!

-Nem.Keress másik fiút.Én mást szeretek.

-Pedig már olyan közel voltam..már majdnem az enyém voltál,ugye?-kérdezte Botan egy szomorú mosollyal.

-Igen,közel jártál.De már nem.És ez az utolsó szavam.

Kurama indulni akart,de ahogy nézte a síró Botant,a szíve összeszorult.Odalépett a lányhoz,és felemelte könnyekkel teli arcát.Közelebb hajolt,s egy búcsúcsókot hintett ajkaira.

-Tudom,hogy most gyúlölni fogsz,de egyszer mikor átöleled a kedvesed,azt akinek téged szánt a sors,akkor majd hálás leszel nekem.-s ezzel elment,magára hagyva a zokogó lányt.

Kurama visszament Mikihez,aki karonfogta,s hazavitte.Otthon Miki főzött teát,nem kérte,hogy Kurama beszéljen a történtekről,csak ült mellette és hagyta,hogy kedvese gondolkodjon.Aztán Kurama megtörte a csendet:

-Olyan vad volt.Zokogott és kiabált..Kétségbeesés és gyűlölet kavargott benne.Annyira sajnáltam..

-És megcsókoltad,tudom.Nyugodj meg,te mindent jól csináltál.Innentől fogva minden Botanon múlik.Ebből egyedül kell kikecmeregnie.-fejezte be Miki.

-Hogy lehetsz ennyire megértő?A féltékenység legkisebb jelét sem mutattad,sőt te küldtél el Botan után!!-fakadt ki Kurama.Egyszerűen nem értette Mikit.

-Nagyon sajnáltam Botant,és tudtam,hogy szükségetek van egy közös beszélgetésre.Mindkettőtöknek…Ettől függetlenül nehogy azt hidd,hogy nagyon kellemes élmény volt nézni ahogy Botannal smárolsz…-durcizott Miki.

-Csak nem vagy féltékeny?-kuncogott Kurama és leteperte(!!!!)a lányt.Óriási csókcsata következett.Szegény kanapé…

-Hát,ha a féltékenységem ilyen hatást idéz el nálad,akkor minden nap féltékeny leszek..csak még nem tom kire..

Ezen mindketten jót nevettek.Az egész délután jó hangulatban telt.Este Miki fogta magát,és felvitte Kurama ágyneműjét a franciaágyra ’’Itt alszol és kész’’ mondta Kuramának,akinek(mily érthetetlen) nem volt ellene kifogása.Kurama ezután elment zuhanyozni.Botanon,Mikin és a feladatán gondolkodott.Biztos volt benne,hogy mostmár nem engedi el magától a lányt.Bármi is történjék,mostmár nem engedi el.Ezzel az elhatározással együtt ki is kászálódott a zuhany alól.Mikor a szoba felé slattyogott otthoni kis mamuszában,látta,hogy a szobából zöldes fény árad.Mikor benyitott,Miki bent ült,de szárnya volt és hegyes füle,famerja és fehér kis ingje helyett egy csillógó tündér-ruha volt rajta.

-Miki!!Te…te…te egy kobold-tündér* vagy??

*Kobold-tündér:a szellemvilág legaljasabb lényei.Gyönyörűek,de fertelmes népség.Néha születik köztük egy-két jószívű is,de azokat mindig megölik.Mikit az édesanyja még 3 éves kora körül rakta be egy csónakba,s így életét adta a lányáért.A kobold-tündéreknek nagyon jók az információs kapcsolatuk,ezért tudta Miki,hogy ki Kurama és mit akar tőle,ezen kívül szellemi erejük inkább boszorkány-erőre hasonlít.Igézések,átkok stb.*

-Jajj,Shuichi,ezt nem kellett volna látnod…

-De Miki!!A kobold-tündéreket üldözik és lemészárolják!!

-Mit gondolsz miért nem mondtam el??Tudom,hogy el kell mondanod Koenma-nak.De kérlek,soha ne feledd,mennyire szerettelek…-s ekkor egy fehér gömb jelent meg kezében,a Végzet halál-gömbje.Miki maga felé fordította,és…

-Neeeee!!-Kurama ellökte a lányt,aki így nem tudott célozni.Ők ugyan megmenekültek,de a gömb elindult…és kitörte azt a szééééép nagy ablakot…

-Te bolond,hogy képzelhetted,hogy feldoblak Koenma-nál?Szeretlek és te vagy számomra a legfontosabb.

-Umm..Shuichi,figyelj nem most jönne az a rész,hogy te megcsókolsz a naplemente fényében és én elolvadok a karjaidban?-kérdezte Miki.

-De,szerintem az a jelenet most jönne..

-Akkor meg?Mire vársz,tapsra?-nevetett a lány.

-Ja!Bocs…-s Kurama átölelte a lányt.Szorosan átkarolta,mélyen a szemébe nézett,s ajkaik összeértek.

-Az ablakot majd kifizetem..-szólalt meg Miki.

-Meg ne próbáld..

-Rendben…

-Dinka egy csaj vagy te!!-nevetett Kurama,s magához szorította nem ellenkező kedvesét…

Happy End!!!

By:Amaru Shizoro

2006.febr.23.-máj.25.

Hossza:5 rész

Köszönöm,hogy elolvastad!Kérlek,írd le a vélemnyed a ’’Mit gondolsz Amaru műveiről?” menüpontba a véleményed,köszi

Amaru