Eljött az este.Kurama megágyazott Mikinek a franciaágyba,amíg a lány fürdött,ő maga pedig a nappaliba akart menni a kanapéra.Már épp indult a cókmókjával ki a szobából,amikor megjött Miki.csak egy törölköző volt rátekerve.Kurama majdnem megfulladt,amikor meglátta.^^

-Ö..Miki..bo-bocs,én-én..már megyek is,izé..-magyarázkodott Kurama.

-Ugyan hova?A nappaliba?Na ne nevettess!Nekem kéne ott aludnom!

-Nem,nem.Te itt alszol.Majd én lemegyek.

-És mi lenne,ha te is itt aludnál?-kérdezte Miki.

Kurama fülig vörösödött.

-A-azt nem lehet.Lemegyek és kész.

-Rendben,nem erőszakoskodok.Azért kössz mindent.

-Szívesen.-mosolygott Kurama,majd lement a ’’helyére’’.

~Lökött~gondolta Miki,majd átvette hálóingjét,és befeküdt az ágyba.Az ágynak Kurama-illata volt.Miki képtelen volt aludni.Egyfolytában Kuramán járt az agya.

~Csodálatos ember.~gondolta~Annyira kedves és helyes,egyre jobban szeretem.Most is olyan édesen ügyetlen volt,mikor bejöttem türcsiben.De nem tudhatja meg a képességem,az Ő érdekében nem…~

Eközben a nappaliban Kurama sem tudott aludni.Ő Mikin gondolkodott.

~Dinka egy csaj.Sőt!Őrült és szeleburdi,de mégis,ha a közelemben van,jó érzés tölt el.Teljesen elengedem magam,és ha csak a hangját is meghallom,máris dörömböl a szívem.Nem fogom bírni,ha elmegy.Márpedig,ha nem tudom meg a titkát,akkor hamarosan elfog…~

Ekkor lépések zaja törte meg a csendet.Egy lány jött le a lépcsőn.Hosszú haja fátyolként lobogott mögötte.Kuramához ment.

-Miki?Valami baj van?

-Igen.Az,hogy nem vagy velem.-válaszolta Miki.

-Ö..ö erre nem tudok mit mondani.

-De tudsz.Aludhatok itt veled?

Kuramát hidegzuhanyként érte a kérdés.Köpni-nyelni nem tudott.^^

-H-h-h-hát,ha akarsz..azaz úgyértem,ha t-te..-makogott drága hősünk.

-Olyan édes vagy,mikor zavarba jössz!-nevetett Miki,és bebújt Kurama mellé.Átölelte a fiút,és szorosan hozzábújt.Kurama először nem tudta,hogy mit tegyen,de aztán csak ment a szíve után:átkarolta a lányt,és így aludtak egész éjjel…