Pár nap múlva már egy másik városban laktak. Mivel Kira a nyilvánosság számára halott volt, semmit nem vihetett magával, csak azt, ami éppen nála volt. Miután elköltöztek- éjszaka, teljes csöndben és titokban- Reával az első dolguk volt, hogy elmentek venni Kirának valami „rendes” holmit. Alex gazdag volt, tehát megtehették. Cristopher és a vámpír egész éjjel egyedül voltak, hiszen a lányok csak napkeltekor jöttek vissza. Sokáig feszült csend volt. A nappaliban ültek, Cristopher idegesen babrált a pallosával, Alex pedig olvasott, és vért ivott. Természetesen nem Cristopherből, hanem metszett kristálypohárból. Ki tudja honnan, volt neki vagy húsz palacknyi, ebből bontott most fel egyet, és borként iszogatta. Amikor kinyitotta, megkínálta vele a vadászt is, aki undorodva intett nemet. - Mondd, nem unod még?- kiáltotta hirtelen Cristopher. - Parancsolsz?- nézett fel Alex a könyvéből. - Csak ücsörögsz itt, mint valami középkori ficsúr!- Alex egy sóhajtás kíséretében letette a poharát. - Mégis mit kéne tennem? Talán vessem rád magam, mint egy vadállat, és szívjam ki az összes véredet? Hm? Ezt szeretnéd? - Francokat, de egy vámpír, nem így viselkedik. Neked vadásznod kellene.- Alex nevetett. - Persze. Majd olyan is lesz. Holnap, ha majd Reáék visszajönnek. - Rea? Mi köze ennek Reához? - Rea nélkül én nem vadászom. Mindig velem jött, és én nem megyek nélküle. Ez már csak így szokás nálunk. - Pfúj! Tisztára, mint egy házaspár!- Alex most már hangosan nevetett. - Most megfogtál! Valóban ez a tervem. De még nem most, úgyhogy kérlek, tartsd titokban! Szeretném, ha Rea meglepődne rajta. Ugye megérted?- Most Cristopher nevetett fel: - Mi? Te feleségül akarod venni Reát? - Igen.- felelte Alex, és mintha a világ legtermészetesebb dolgát közölte volna, visszatért az olvasáshoz. Cristopher álla koppanva ért földet. Pár pillanatig meg sem bírt szólalni, csak tátogott, mint egy partra vetett hal. - Te most hülyéskedsz?- Alex letette a könyvét. Belátta, hogy ma éjjel már nem fogja befejezni. - Nem. - Komolyan mondtad? - Igen. - De hát a vámpírok nem nősülnek!- Alex halványan elmosolyodottt. - Úgy gondolod? - Vagy igen? - Én nem tudom. Talán igen, talán nem. - Na, jó. Ne baromkodj! Komolyan mondod, hogy feleségül akarod venni Reát? - Igen.- ismételte Alex, mire Cristopher hangosan felröhögött. - Bocs, de ezt elég nehéz elképzelni egy vámpírról. Ráadásul rólad!- Alex nem válaszolt, csak egy sóhajtás kíséretében felállt és kisétált a szobából. Az ajtóban megállt és még visszaszólt: - Látod, ezért mondtam, hogy nem is ismersz.- Cristopher értetlenül bámult utána. - Nem. Úgy látszik valóban nem.