Pár perc múlva már a bár előtt álltak. Igaz, a házuk a város másik végében volt, de nekik egyszerű volt az utazás. - Akkor, ahogy szoktuk, rendben? - Persze.- Alexnek jól bevált vadászati módszere volt, melyben már Reának is nagy szerepe volt. A terv végtelenül egyszerű volt: csábítsd el, és öldd meg. Ahogy beléptek a bárba, külön váltak, hogy könnyű préda után nyomozzanak. Alex egyedülálló hölgyeket keresett, Rea pedig bárkit, aki hímnemű. Egyszerűen kiszemeltek valakit, aki elég magányosnak és védtelennek látszott, odamentek hozzá, beszélgettek, és végül kivitték egy üres sikátorba, vagy egy parkba, amit Alex már korábban kiszemelt. Rea néha minden igyekezete ellenére egyedül érkezett, de Alex mindig sikerrel járt. Most is ezt a tervet követték. A vámpír rögtön kiszúrt magának egy magányosan ücsörgő, huszonévesnek tűnő lányt. Felöltötte lefegyverző mosolyát, és odasétált hozzá. - Elnézést, szabad ez a hely? - Az. Nem látszik? - De igen, de egy hölggyel udvariasan kell viselkedni, legalábbis én így gondolom. - Fura szerzett vagy. - Igazán? Amúgy a nevem Alex. - Kira. És igazán. - Ezt nem sokan mondták még nekem. Egyedül vagy? - Aha. Akkor te nem igazán forogsz társaságban. - Talán igen, talán nem. Rendelhetek neked valamit? - Kösz nem. Érdekes fazon vagy. - Mi vámpírok már csak ilyenek vagyunk. - Vámpír? Vámpír vagy? - Aha. Nem látszik?- kérdezte Alex és elvigyorodott, hogy a lány láthassa a fogait. - De igen.- Kira nevetett. Pont ahogy gondolta. Olyan naivak ezek az emberek. Ez a lány is azt hiszi, viccel, pedig nem. Régen sötét sikátorokban kellett rohannia és ódon kastélyokban bujkálnia. Most viszont, a modernkorban, a televíziók, és discók korában, nyugodtan kijelenthette: vámpír vagyok. Nem hittek neki. Már a fogai sem számítottak perdöntő bizonyítéknak, hiszen bármelyik papír-írószerboltban lehetett műanyag vámpír-fogakat kapni. Ha rávillantotta őket bárkire, az illetőnek az ugrott be: egy jóképű, vámpírmániás pasi, nem pedig az: az éjszaka elkárhozott lelkű, vérszopó szörnye. - Mondd csak, Kira, van kedved sétálni velem egy kicsit a parkban? - Persze, miért is ne.