Hörr, áááá, pötyüpötyüpű, hörr áááá pütyüpütyüpű, hörr áááá pötyüpügyüpű. – A szendergést hangos rockzene zavarta meg.

ÁÁÁÁá bazzeg mi van? – kelt fel egy kócos lány az ágyból. Nem sokkal később egy fiú is kikászálódott onnan. – Te! Milyen nap van ma? – kérdezte álmosan a lány.

Hétfő vagy Kedd. Nem igazán tom.

De hiszen az szkúlnap! – a kócos szőke fej az órára pillantott. Negyed tíz volt.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ !!! – üvöltött mindkettő majd őrült öltözködésbe kezdtek. Shíína, mert így hívták a lányt, felkapta az első keze ügyébe eső fekete tangát, majd nagy nehezen fölrángatott egy fehér melltartót. Gyorsan felhúzta a fekete, fehér csíkos harisnyát, a fekete miniszoknyát és a szintén fekete fehér csíkos trikót. Még sebtében megigazította a három kis karikát a jobb fülében. Tom eközben fölrángatta magára a fekete boxert, zoknit, a szintén fekete nadrágot, a szegecses övet és a fekete pólót.

Add ide a fésűt! – kiabált a lány és próbálta kicsavarni a mindennél fontosabb eszközt a fiú kezéből.

Az én hajam sokkal hosszabb, mint a tiéd szal kuss van! – és puszit nyomott a lány szájára. Shíína köpni-nyelni nem tudott döbbenetében.

Tomnak félhosszú tépett fekete haja és kék szeme volt, még Shíínának szőke nyakig érő haja, igaz ez most a sok kóctól szinte rövidnek látszott, de általában is mindenfele állt – és mogyoróbarna szeme volt. Mindketten tizenhat éves másodikos gimnazisták voltak.

A lány még gyorsan megkötötte a hosszú szárú acélbetétes bakancsában a rózsaszín cipőfűzőt, Tom pedig felrángatta a fekete tornacsukáját és futva rohantak az iskolába.

Milyen óránk lehet most?

Asszem biosz. Az a földszinten van.

Ja és a diri irodája mellett. És annak a szemétnek mindig nyitva van az ajtaja szal ott nem mehetünk csak úgy el.

És mégis hogy akarsz te bejutni a bioszba? – kérdezte Shíína értetlenkedve.

Van egy ötletem! – kacsintott Tom majd kézen fogta a lányt és kivezette a bioszterem előtti ablakhoz.

Szal az a te nagy ötleted, hogy a nyakadba veszel, bemászok az ablakon és behúzlak. Ennél hülyébb ötletet még nem hallottam. – lassan egymásra néztek

Csináljuk! – vigyorodott el mindkettő. Eközben Miss Lakapoto javában magyarázott.

Nem érem föl az ablakot. – a földszinten magasabban voltak az ablakok. – Emelj magasabbra!

Tudod te milyen nehéz a picsád?

Na ezért még kapsz!

Akkor is ez az igazság! - De azért összeszedte magát és fölnyomta a lányt az ablakhoz. Az megkapaszkodott az ablakpárkányban és felhúzta magát.

Látom megérkezett Wattson kisasszony! – szakította meg az órát Lakapoto asszony.

Csókolom! Ja!

És gondolom mindjárt megérkezik Williams úrfi is.

Csak ha sikerül felhúznom. – mondta a lány, majd lenyúlt az ablakba. – Te sem vagy ám könnyebb! – szólt le a fiúnak. Végül sikerült fölhúznia. Igaz ő hátraesett a fiú pedig rajta landolt. A tanárnőn látszott, hogy ideges de nem szólt semmit.

Foglalják el a helyüket. – tudta hogy nem szólhat semmit, hiszen a fiú apja volt az aki megmentette az iskolát, így az ő állását is, a csődtől és a bezárástól. Többen álmélkodva néztek rájuk, de sokan voltak akik össze is mosolyogtak. Ők pedig gyorsan leültek a helyükre – a leghátsó padba.

Shíína egyszer csak azt vette észre, hogy valaki az ölébe hajtja a fejét.

Tom? Mi az istent csinálsz? – majdnem felsikított döbbenetében. Persze a 4 személyes padban elegendő hely volt, hogy valaki végignyújtózkodjon rajta.

Alszok jó? – és rámosolygott a lányra. Az viszonzásképpen beletűrt a fiú hajába majd újból figyelni kezdett a tanárnő szavaira.

Annyira menő volt, ahogy bejöttetek! – álmélkodott Jess.

Ti mindig tudtok valami újat mutatni! – vette át a szót Monik.

Ugyan már csajok! Nem csináltunk semmi kúúúlat. – ellenkezett Shíína. Éppen kajaszünetük volt ezért beültek kajolni a büfébe.

Nana! – ez volt Shíína beceneve – Az igaz, hogy együtt laktok?

Peeesze. – valami ilyesmit préselt ki a száján hamburgerevés közben.

De gondolom külön szobátok van!

Nem nincs. – válaszolt miután lenyelte a falatot.

Te egy szobában laksz azzal a félistennel? Ezt nem hiszem el. – sikított Monik. Jess meg sem tudott szólalni döbbenetében.

Sőt! Egy ágyban is alszok vele. – Jess a mondat hallatán magára köpte a kóláját.

És ti még mindig nem jártok?

Nem. Eléggé furcsa a kapcsolatunk. Inkább, mint két testvér. – Ez nem igaz! Gondolta magában a lány. A testvérek nem adnak egymásnak szájra puszit.

Sokszor gondolkodott el azon, hogy mit is érez igazán a srác iránt. Persze magának sem vallotta be, hogy szerelmes. Félt, hogy a fiú nem érezne így iránta.