Azon gondolkozott, hogy mi lenne ha Péter kiszívná minden csepp vérét. Mostanában egyre többet foglalkozott ezzel a dologgal.

Iza értetlenül és egyben rémülten nézett fel mesterére. Akkor most vadászni is megy velük?

De vadászni még nem jöhetsz velünk. – hihetetlen, hogy szinte mindig megérzi a gondolatait.

Estig nem sok mindent csináltak. A vámpírok elvonultak tanácskozni a lány pedig az eget kémlelte egy padon fekve. Azon gondolkozott, hogy mi lenne ha Péter kiszívná minden csepp vérét. Mostanában egyre többet foglalkozott ezzel a dologgal. Régen még elrémisztette, de mostanában egyre romantikusabbnak találta a dolgot. Milyen szép is lenne! Lecsukta a szemét és elképzelte, ahogyan Péter átöleli, ő pedig végigsimít a gyönyörű szőke hajhuzatagon. Szinte érezte, ahogyan az ajkaik gyengéden összeérnek majd a vámpír gyengéden megcsókolja a nyakát. Egy picike fájdalom, majd melegség amint a forró vére a porcelánfehér fogakhoz ér. Az utolsó amit lát az a két hideg szürkéskék szempár ami elbűvölte majd végleg lecsukja a szemét. Még érzi, ahogyan hozzá érnek az arcához. Vagy ez nem álom?

Iza ébredj! - a lány lassan kinyitotta a szemét. A két szürkéskék szempárral találta magát szemben. – Jött a buszunk. – Ahogy oldalra nézett látta, hogy egy fekete busz felé hömpölyög a tömeg. A busz nagyon réginek tűnt. A lány feltápászkodott a padról és követte a mesterét. Valamiért gyengének érezte magát. Alig volt ereje menni. Leült a Tom mögötti belső ülésre, nekitámasztotta a fejtámlának a fejét és újra álomba merült. A fiatalabb vámpír aggódva nézett rá.

Mikor is kapott vért? – kérdezte Pétertől aki leült a lány mellé.

Lassan két hónapja. Eddig nem is sürgettem a vérivást illetőleg. De már láttam rajta, hogy kezdenek kijönni a tünetek. Ezért döntöttem úgy, hogy most fog kapni.

Szegény nagyon sápadtnak tűnik.

Ez ilyenkor természetes. – Tom még mindig aggódva figyelgette Izát.

A busz pedig csak ment. Sötétebbnél sötétebb tájakon mentek keresztül. Olyan helyeken amit emberi szem nem láthat. Több mint öt órát utaztak. Hajnal kettő fele érhettek a városba. Dacota híres volt az ott élő csőcselékről.

Felébresszük?

Nem szükséges. Majd viszem. – és mint egy rongybabát szoktak, Péter úgy kapta fel a lányt egy kézzel. A másik fiú pedig a csomagokat vitte. Összesen három bőröndöt. Megint egy kicsi, szürke koszos hotelben szálltak meg. Egy kisebb szobában kaptak helyet, ahova egy ágyat, egy franciaágyat két széket, egy asztalt és egy szekrényt zsúfoltak be. Izát lefektették az ágyra ők pedig elindultak vadászni. Ketten még gyorsabban szereztek zsákmányt. Egy fiatalabb nőnél Péter elővett egy fecskendőt, amit megtöltött vérrel. Ezt a tanoncának szánta. Hajnali négy fele vissza is értek a szállóba. Amíg az idősebb vámpír pohárba töltötte a vért, Tom felébresztette az alvó lányt. Iza hirtelen nem tudta hol van. Csak arra emlékezett, hogy elaludt a buszon. Péter elindult felé a vérrel teli pohárral.

Hát akkor én ki is megyek. – mondta Tom és elindult kifele a szobából. A lány nem értett semmit. Mi történik most és Tom miért megy ki? A fiú arcán lévő aggodalomtól neki is rossz érzése támadt. A mestere leült mellé az ágyra.

Iza ezt meg kell innod. – a lány nem tudta visszafojtani az undorát. – Gondolom észrevetted már, hogy mostanában gyengébb vagy. Ez azért van mert nem ittál vért. Eddig nem is nagyon erőltettem, de ha most ezt nem iszod meg, meg is halhatsz. Ez az egyik legkegyetlenebb vámpírhalál.

Először fáradtabb leszel, majd megőrülsz végül kiszáradsz…de akkor még élsz.

Nem akarom.

Muszáj. Ez nem akarás kérdése.