Ezen kívül még öt hasonló ruhát vett neki Péter. Nem sokkal később már újból a sötét sikátorokat járták. Iza úgy érezte leszakadnak a lábai. Minimum tíz kilométert gyalogoltak.

Ezen kívül még öt hasonló ruhát vett neki Péter. Nem sokkal később már újból a sötét sikátorokat járták. Iza úgy érezte leszakadnak a lábai. Minimum tíz kilométert gyalogoltak. Úgy látszik ez a vámpírnak meg sem kottyant. A hely, ahova érkeztek egy buszállomás volt. Péterhez hasonló emberek járkáltak mindenfelé. Úgy látszik ezt is csak vámpírok használják. Gondolta Iza. Egyszer csak egy kurjantást hallottak a hátuk mögött.

Péter már meg sem ismersz? – egy magas srác állt mögöttük. Vérvörös haja az égnek meredt.

Reméltem, hogy nem találkozok veled. Mi szél hozott erre?

Én is a lányt keresem. A főnök úgy látszik kezd megbolondulni. Nem bízik benned. És ki ez a bájos hölgy? Ne mondd, hogy új társad van?

Ő itt Izabell. Egy véletlen folytán lett tanonc. Nincs benne több egy cseppnél.

De ez mégis elég ahhoz, hogy magadhoz kösd. Én Tom vagyok. – megcsókolta a lány kezét.

Na elég a bájolgásból!

Mondod ezt te, aki rosszabb volt mint egy Rómeó! – cinkosan rákacsintott a lányra. Látszott Péteren, hogy kezdi elveszteni a hidegvérét.

Gyere Iza, nézzük meg a menetrendet!

Dacotába csak este megy busz!

Nem baj! Én akkor is megnézem! Gyere Iza!

Én inkább maradnék itt beszélgetni Tommal. – szimpatikusnak találta a srácot. Péter nem szólt semmit. Elindult a táblák felé.

A lány leült a másik vámpír mellé.

Furcsa. Péter még sosem láttam ilyennek. Előttem eddig mindig megőrizte a hidegvérét akár mi is történt.

Nem sokszor ilyen. Általában csak én tudom kihozni belőle. Főleg ha felemlegetem a romantikus múltját.

Elég nehezen hiszem el, hogy neki ilyen is van. És te hány éves vagy?

Ó én alig múltam el száz éves. Még egészen fiatalnak számítok. De sokszor dolgoztam már Péterrel. Ittál már vért?

Ma fog. – egy hideg hang szólalt meg mögöttük. Péter volt az.