Iza kezéből kiesett a levél. Magába roskadva ült a mosókonyha kövén. Alig hitte el, hogy ez a mogorva vámpír szerelmes volt.

Iza kezéből kiesett a levél. Magába roskadva ült a mosókonyha kövén. Alig hitte el, hogy ez a mogorva vámpír szerelmes volt. Óvatosan visszarakott mindent a kabátzsebbe. Reménykedett, hogy Péter nem vesz észre semmit. A kabátot visszarakta a helyére – mintha ahhoz hozzá sem nyúlt volna. A többi ruhát pedig berakta az egyik gépbe. Idegesen leült az egyik fotelbe. Mi lesz, ha Péter rájön? Mit fog ő ezért kapni? Egyre hevesebben vette a levegőt. Közel állt már a síráshoz. A percek egyre gyorsabban teltek. Végül kinyílt a szoba ajtaja.

Péter halálos nyugalommal lépett be rajta. A rajta lévő hosszú kabátot az ajtó melletti karnisra akasztotta. Iza már nem bírta tovább. Érezte, hogy folynak a könnyei. Kezei és lábai remegtek. Nagyon félt Pétertől. Annak elég volt vetnie egy pillantást a kabátra és rögtön tudta, hogy mi történt. Nem szólt semmit csak leült a lánnyal szemben lévő fotelbe. Ujjaival megtámasztotta az állát és a lányt figyelte. Iza csak zokogott hosszú perceken át. Nem mert felnézni. Nem tudta, hogyan fog mindenre reagálni.

Aztán mégis vett egy nagy levegőt és felnézett. A hideg szürkéskék szemek nem árulkodtak semmiféle érzelemről. Pár percig csak ültek ott egymás szemébe nézve, de a lány kezei még remegtek.

Tudod – kezdte hűvösen a vámpír – Sok embernek kell rettegnie tőlem. De te nem tartozol azok közé az emberek közé. – Iza még mindig megszeppenve ült a szemben lévő fotelben – Gondolom, mindent elolvastál. Biztosan azt szeretnéd, hogy meséljek neked.

Csak ha van kedved. – Iza most furcsán emberinek találta Pétert.

Aki a levelet írta. Egyike a vámpír főnököknek, akik a klánt vezetik. Három nagy klán van. És klánonként kisebb csoportok, de ez most nem lényeges. A fő klánnak három vezetője van… a legnagyobb csoportok vezetői. A levél írója egyben az arisztokrata klán vezetője is. Nem túlságosan kedvelem különféle okok miatt. De megbízhatónak számítok és elég tapasztaltnak ezért általában nagyon sok munkám van, pontosabban csak volt amíg nem száműztek. De valamiért Christopher egy levelet írt nekem, hogy keressem meg az utolsó élő lányát. Belőle is vámpírt akar csinálni.

Ne haragudj, de Christopher nem nyolcszáz éves? Ha ember a lánya, akkor annak már rég halottnak kellene lennie.

Hát Christophert nyolcszáz éves kora ellenére ne gondold külsőre többnek ötven évesnél. – halványan elmosolyodott – Nagy nőcsábász az öreg.

Nem is tudtam, hogy a vámpíroknak lehetnek gyerekeik.

Lehetnek, de csak ember anyáktól. A nők meddők lesznek a vérátvitel után. De a gyerekek is csak sima emberek lesznek.

Arisztokrata? Ez mit takarna?

Emlékszel, hogy említették régen az uralkodó családokat? Kékvérűek. Az öregebb vámpíroknak fokozatosan kékebb lesz a vére. Régen az összes uralkodó család vámpír volt.

És te? Melyik klánhoz tartozol?

Egyikhez sem. Édesapám az arisztokrata klánból származott, még édesanyám vámpírrá válása után egy másik csoportot választott. Mindkettőjüket kivégezték, engem pedig kevertnek nyilvánítottak és kitiltottak mindenhonnan.

Óh… ez borzasztó.

Nem annyira. Ez itt természetes. Alig ismertem őket.

Hány évesen lettél vámpír?

Ha jól emlékszem tizenhét. Persze ez már nagyon régen volt. Olyankor teljesen elveszted az emberi énedet.

Ez történt volna Monával is? – a vámpír elkomorodott. – Óh bocsánat! Nem hozom föl soha többé ezt a témát. – Péter lassan bólintott. Látszott rajta, hogy nagyon fáradt. Izának támadt egy ötlete. Péter fotelje mögé lépett és rátette a kezét a vámpír vállaira. Az döbbenten nézett rá.

Mit akarsz?

Csak gondoltam… fáradt vagy… és talán… ha megmasszírozlak – csak hebegett-habogott zavarában.

Köszönöm. Az jól esne.

Iza elkezdte masszírozni Péter vállait. Pár perc múlva már a vámpír az igazak álmát aludta.

“Egészen emberi vagy. Akárhogyan is titkolod.” Gondolta a lány és elmosolyodott.